A nagy döntés

   Miután fenekünkről leesik az utolsó tojáshéj, elérjük általános iskolánk utolsó pontját, a 8. osztályt. Gondolkodóba esünk, vajon hol folytassuk a tanulást? Mik akarunk egyáltalán lenni, ha felnövünk? Egyszerre kavarog bennünk a félelem és az izgalom

Megkérdeztem néhány 8.-os lányt erről a témáról.

I. R.: Hogyan tudtátok eldönteni, hova mentek tovább tanulni? Miből gondoltátok, hogy jó lesz ez? A szüleitek segítettek a döntésben?

 

N. Zs.: Már régóta gondolkoztam ezen a döntésen, de minél többet töprengtem azon, hová menjek, annál nehezebb volt eldönteni. Ezért első gondolatomnál maradtam. Abból gondoltam, hogy jó lesz, mert sok embert kikérdeztem erről az iskoláról, és mindenki csak a jót mondta. Segíteni segítettek, de én döntöttem.

T. N.: Hát én nagyon nehezen tudtam eldönteni, sokáig az NLG-be akartam menni, de aztán elmentem a nyílt napokra. Ez megváltoztatta a döntésemet, mert nagyon tetszett a Premontrei. Abból gondoltam, hogy nagyon rokonszenvesek voltak a tanárok és a diákok is, és oda jár a nővérem, aki sok jót mondott róla. Igazából azt mondták a szüleim, hogy én döntsem el, mert ez az én életem, de mindenben támogatnak.

A. D.: Minden nap más akartam lenni, és egy nap ez az ötlet is kipattant a fejemből. Van, ami kicsit jobban érdekelne, de végül is ennél a szaknál maradtam. Érdekel ez a téma, és úgy érzem, erről szívesen tanulnék. Néhány dologról elbizonytalanítottak, ám adtak ötleteket is, de az én döntésemnél maradtam,

hisz ez az én életem.

F. G.: Sokat segítettek a családtagjaim a döntésben, és most már eldöntöttem, hogy hová szeretnék menni tovább. Középső nővéremre hallgattam, és a Premontrei mellett döntöttem. Azért így választottam, mert szerintem megkapjuk ott azt a nevelést, amivel tovább lehet akárhová menni.

I. R.: Milyen érzések kavarogtak bennetek, addig, amíg végül megszületett a döntés?

N. Zs.: Kimondhatatlan érzések voltak. Izgatott voltam, de mégis, mikor rágondoltam az egészre, összeszorult a gyomrom.

T. N.: Össze voltam zavarodva. Az agyam az egyik, a szívem a másik irányba húzott, végül is a szívemre hallgattam.

F. G.: Sokat vaciláltam, volt olyan, hogy egy hónapban 3 első helyen is gondolkoztam. Csak mostanra derült ki, mit is akarok valójában.

A. D.: Egy kis félelem kavargott bennem, és izgultam is, hogy vajon jó iskolát fogok-e választani.

I. R.: Szerintetek milyen lesz az első nap az új környezetetekben?

N. Zs.: Biztosan kell idő, amíg meg fogom szokni az új arcokat, de próbálok mindenkivel kialakítani egy baráti viszonyt, és talán valakivel jobban is tudok majd kommunikálni.

F. G.: Furcsa lesz, mert nem a megszokott környezet  fogad, de remélem, minden a legnagyobb rendben fog menni, és könnyen befogad a társaság.

T. N.: Szerintem nagyon érdekes lesz az első nap, jó lesz megismerni új embereket, és biztos sokat fogunk szórakozni, remélem, jó lesz a közösség, és nem csak az első nap, hanem a későbbi időkben is.

A. D.: Hát én nagyon remélem, hogy minden rendben lesz, sok olyan embert találok majd, akikkel jól ki fogok jönni.

                                                            Interjút készítette: Ivánfai Rebeca