IFJÚ PETŐFIK

Máté Dávid :Tompa

Tompa volt ki megrázta a világot,

üggyel-bajjal rosszra tántorodott,

mindig mindent elrontott,

a neve is egyhangú volt.

Történt egyszer, hogy ment a piacon,

friss hús szaga terjedt ott,

megkívánta,

de sajnos egy garasa sem volt.

Pénz híján azt kérdi,

vajon hitelbe elviheti,

szegény arcán máig ott a nem,

de biztos majd kiheveri.

Disznóbb mint ti,

a lakása tiszta kupi,

neki így jó,

hisz jó így otthon.

Ennivalóval nincs gond.

sütöget, főzöget jól,

már mint rosszul,

 s ő lesz a sült nem a libacomb.

Csodálom a kitartását,

eredetiségét, a sok mulasztását,

feledékenységét, bénaságát.

De nem mondtam az otthonát!

Három emelet, húsz meg nyolc szoba,

Álljunk meg egy pillanatra!

Nyílván kérditek, hogy lehet,

hisz tompa béna Tompa,

viszont a király kedvence,

udvari bolondja!

 

Máté Dávid:   Utca

Valahol mélyen vidéken,

Városban vagy faluban,

Össze vagy vissza,

Ott tekereg egy utca.

Egyenesen vagy görbülve,

Tekeregve vagy cincálva,

Hosszasan röviden,

Ott megy egy utca.

Tanyától falura,

Városról országba,

S határon túl,

Ott kúszik az utca.

Kettőről négyre,

Hatról nyolcba,

S így négyre

Tántorog az utca.

Azért van ott,

Mert jó hogy ott van,

Tessék használni,

Hisz azért vándorol az utca.

Barát az utca,

Segít téged utazni,

Vagy ha csak ki akarsz menni,

Egyet kettőt fordulni.

Nem köszönünk,

Nem beszélünk vele,

Pedig ott van mikor sétálsz,

Veled megy bárhova-valahova.

 Szekér, ló és sok más megy rajta,

Körbe forogva,

Másnapi szállóban,

S hosszú úton.

Kíséri őket messzebb mint gondolod,

Valahova másvilágra,

Kísérjen téged is,

Bátran oda,

Hol megtalálod

saját utad.

                                                                                                   

Kondics Eszter :Téli vers

Felvesszük a bundás pulcsit,

Fodros sálat, vastag zoknit,

Feljebb kerül, rövidnadrág,

Tarka trikó, színes szandál.

A nap korán nyugodni tér,

A Hold veszi át égi helyét,

Mi meg bent ragadunk,

Beszélgetünk, olvasgatunk.

Majd az éjszaka csendjében,

Hullni kezd újra a fehér hó,

S befedi az egész tájat,

Ez a csillogó, gyönyörű takaró.    

Lehull a fehér hó,

Megérkezik a Télapó.

Gyúrják a sok hógolyót,

Letörik a jégcsapot.

Otthon tüzel a kandalló,

Meleg is van, és ez nagyon jó!

Csúszik az út is,

S domboldalról a szánkó is.