Őszi versmontázs

Újra fölkapta a puttonyát,

megkereste a szőlő sipkáját,

s úgy döntött, hogy leváltja kishúgát.

Fölszállt egy nyári szellőre,

s mivel lassú volt, felgyorsította hát.

Nem a kedvence a zöld, talán azért , mert túl zöld?

Ez már örökké talány.

Megszomjazott, de mivel kutat nem talált,

megbőgette zápor sógorát.

Éhes is lett, ezért körülnézett,

de fogára valót sajnos nem talált.

Felmászott egy Juharfa ágra, de mivel a kilátást is túl zöldnek találta,

varázspálcájával kifestette a sok egyszínű fakoronát.

Napi munkáját elvégezte, de nem mind a négy hétre,

maradt még sok feladat a levélnoteszében.

Lefeküdt az avarba,

s sokat nevetgélt új barátjával,  a híres nevezetes sündisznó Sándorral.

Majd együtt búcsút intettek,

egy éppen a nehéz bőröndökkel szárnyaló fecskecsapatnak.

[ Kondics Eszter ]

 

 

 

Az ŐSZ hangja ideális,

De sohasem kriminális.

Az ő hangja a természet,

A madarak csicsergése és az alma termése.

 

De nem várta őt minden állat!

Mert ilyenkor a költöző madarak tovább állnak!

A makk és a mogyoró lepottyan a fáról,

És a madarakat elviszi a távol.

 

Lassan elalszik kint minden,

De ettől senki se fél,

Mert jön a következő évszak,

A gyönyörű és hófehér TÉL!

[ Varga Vivien ]

 

Sok emberre hirtelen jött.

Megrázta a gyerekeket,

Megint elhozta a tanévet.

Hisz ez már csak így megy,

Sosem úszom meg végleg.   

Ez a fránya bolondos ősz!

Mindig- mindig csak tanulni.

Sose lehet pihenni?

Folyton bolygat, nem hagy élni,

Mindig eljön, bár senki sem kéri.

Sose megy el végleg

Mindig szárnyal a széllel.

[ Szecsődi Ramóna ]

Sárga vagy piros,

Zöld vagy bíbor,

Nincs olyan szín,

Mi ne lenne most.

Sok levél hullik,

Tele a föld,

Minden gazda most,

Szedi a szőlőt.

Itt a suli megint,

Sokan várták már,

De sok diák inkább,

Nem kelne korán.

Még mi van az őszben?

Sok-sok jó dolog,

Széllel szembe biciklizni,

Az nagy dolog.

Íme, vége a versnek,

Nem írok már semmit,

Csak ezt a pár szót,

Mivel befejezem ezt is.

[ Czinder Levente ]