Hat csodálatos nap Erdélyben

    A Határtalanul pályázat keretében iskolánkban - immár második éve- a hetedikesek ismét 6 napos erdélyi kiránduláson vehettek rész. A Bethlen Gábor Alapítvány az idei évben tanulónként 30 978 Ft, összesen 619 560 Ft összeggel támogatta osztálykirándulásunkat.

2013.05.28-án éjfélkor indultunk az iskola elől. A hosszú utazás fáradalmait azonban rögtön feledtette első állomásunk: Csucsa. Szilvi nénivel hetekkel előtte készültünk az útra, így „képben voltunk” a Boncza- kastély történetét illetően. A második állomásunk Körösfő volt. A szállásunkra, Székelyudvarhelyre csak este értünk, Egy művészeti szakközépiskola kollégiumában szállásoltak el minket, ahol minden reggel zenére keltünk. A sok fáradt rumi diák gyorsan elaludt.

A második napon hétkor keltettek minket, hiszen fél óra alatt bőven mindenki elkészült. Mikor lementünk az étkezőbe, 3 konyhás néni fogadott minket kitörő örömmel és igazi ízes székely beszéddel. A koszt nem sokban tért el a hazaitól, habár furcsálltuk a lilahagymát a bablevesben, de semmivel sem lett rosszabb ettől. A reggeli után felkerekedtünk, és elindultunk egy szép bérelt székely busszal Csíkszeredára. A környék csendes volt, hiszen minden hívő ember a templomba igyekezett még hétköznap is. Ezután Csíkszenttamás volt a cél, ahol egy nagylelkű felajánlásnak köszönhetően Bálint Magdolna rokonainál vendégeskedhettük ebédre. Itt egy új étellel ismerkedtünk meg, a miccsel. Ez egy tipikus székely étel, 10 cm hosszú rudakat formálnak marha,-, sertés- és birkahúsból fokhagymával és borssal. A második fogás pedig gulyás volt, amit feltehetően mindenki ismert. Délután Csíksomlyóra látogattunk, sajnos a búcsúnak a nyomát sem lehetett látni, de azért így is szép élmény maradt a csodás kinézetű kegytemplom. Ezután szükség volt a pihenésre.

 

Pénteken Székelyudvarhelyt fedeztük fel, hiszen azt a feladatot kaptuk, hogy kérdezgetni kellett a helyieket a sulik számáról, a hagyományokról és a lakosságról.

 

 

 

 

 

 

Szombat a vásárlás napja volt. A csoport nagy része most szerezte be a szuvenírek háromnegyedét. Főleg a Békás-szorosnál. A keskeny úton remegett a lábunk a félelemtől.

 

 

Vasárnap már mindenki izgult a visszaút miatt. Sokan megeresztettek egy hívást a szülőknek. Hétfőn elhagytuk a szállást, és lassan Székelyudvarhelyt is. Még megálltunk a Tordai hasadéknál, és Nagyváradon. Az út visszafelé sokkal gyorsabban telt, mint oda. Mikor Vas megyébe értünk, azt már érezni lehetett. Lassan begördült a busz Rumba, ahol a szülők vártak minket.

 

 

Nem tudjuk eléggé megköszönni a Bethlen Gábor Alapítványnak, az igazgató úrnak, a kísérő tanárainknak, Szilvi néninek és Hajni néninek ezt a csodálatos és maradandó élményt.

 

Kiss Bence