Interjú ....a világ legügyesebb villanyszerelőjével

Ellátogattunk Londonba, hogy találkozzunk egy híres villanyszerelővel, Villog Led Johnsonnal. Johnson már 20 éve profin űzi a szakmáját, pedig csak 19 éves. Miután megtaláltuk egy forgalmas utcán, behívtuk egy stúdióba, és feltettünk neki pár kérdést. Sajnáljuk, de csak rossz minőségű fordítónk van, így elég ramaty lett az összeállítás.

 

-       Mondja csak, minek köszönheti, hogy ilyen népszerű?

-       Yes, én szeret Led, világítani jó, és ez tetszeni London polgárok, és én csinálni sok Led becsavar, így lenni popular.

-       Mióta villanyszerelő?

-       1993-10-08 végezni villanyszerelő training, és kezdeni el világosságot create.

-       Valóban részt vesz körtebecsavaró versenyeken?

-       Yes, én szeret verseny mint Led, Led szeret verseny mint verseny én.

-       Hány másodperc alatt tud egy ilyen körtét becsavarni?

-       90 mp, + áfa. Megér nagy!

-       Milyen díjakat birtokol?

-       Guinness World Rekord Led készítés. 5 arany az 360 watt versenyen. Azon kívül 4 év fegyház.

-       Milyen a munkája? Meg van vele elégedve?

-       Hát, teli feszültség. Tényleg sok. De szeretni vezeték sütni hal rudacska. Az finom! És ezért jó munka ez!

-       És tudja, hogy ezzel a riporttal le fogjuk önt járatni ?

-       Igen, elejétől fogva tudni, de nem baj. Én nem villanyszerelő. Én lenni Pityuka, és szívatni mások. Amúgy már őt lejáratta a New York times.

 

DIÁKBESZÓLÁSOK

 

Tanár úr: Gyerekek! Az utolsó helyre saját magatok írjatok egy rendszert, majd írjátok le a jellemzőit !

Diák: Írhatom a zsemlemorzsát ?

·

Tanárnő: Megnézhetem a füzetedet ?

Diák: Igen.

Tanárnő: Mondd csak, neked ki tanított Géza fejedelem helyett Gazsi fejedelmet?

·

 Tanárnő: Mikor volt a nándorfehérvári diadal ?

Diák: Valamikor régen!

·

Tanár: Mennyi 531+753 ?

Diák: ööö… kolbász? Az olyan finom!

·

Tanár: Mondd fel a Toldit !

Diák: Kopár a szík sarja ég, nyájak a szöcske rajta legelész.

Tanár: Ez így nem lesz jó. Valami betegséged van ?

Diák: Nem. Csak néha összeszavakat a keverem.

·

Tanár: Olyan SZEMTELEN vagy! Ez már mindennek a teteje!

                                   Diák: Pedig én tökéletesen látok!  szöcske rajta legelész.

Tanár: Ez így nem lesz jó. Valami betegséged van ?

Diák: Nem. Csak néha összeszavakat a keverem.

Egy sziget a világ közepén

Szerintem ez a sziget nagyon barátságos, mindenhol pálmafák virítanak. Építettem magamnak egy házat is, amit nádból készítettem. Itt a szigeten rengeteg barátom van, akik a családjukkal laknak, Nektek most be fogom mutatni a szigetet.

Ezen a szigeten sok állat él és virul. Nálunk iskola is  működik, ahol megtanulunk vadászni, bogyót  gyűjteni , és  meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól.  Ez a sziget tele van kalandokkal. Sok játékot találunk ki a barátaimmal. Legtöbbször ipiapacsot szoktunk játszani. Mindennapi ételünk a gyümölcs és a zöldség.

Ezen a szigeten azért jó élni, mert sokat játszunk, és békés természetű emberek lakják.

Sümeghi Lili 5.o.

 Ez a sziget a legszebb, amit valaha látott az ember. Sok csodaszép rózsa, liliom, nefelejcs tarkállik mindenütt.

Ennek a szigetnek hirdető terméke a nefelejcsvirág. A legszebb az egészben, hogy vannak virágligetek, mesésen tündöklő tavak, szép fűzfák. Itt sok ember lakik. Nekik 99% jótevő és 1% pedig semmit sem csinál. Ezt a szigetet úgy hívják, hogy a Boldogság és Béke szigete. Persze az emberek a Reménység szigetének is emlegetik. Ezt a nevet onnan kapta, hogy itt az emberek megvalósíthatják álmaikat.  Sokaknak valóra is vált az álma. Az iskola is meglepetéstől teljes. A gyerekek jól érzik magukat, mert soha nem írnak dolgozatot és alig 3 napot tanulnak. Ezeken a napokon nem kapnak házit, a többi napon viszont végig játszhatnak. Az étel egészséges, mert a sziget híres gyümölcseiről is. Például a soha alma, ami onnan kapta a nevét, hogy mindig ehető és soha nem romlik meg, a vidámság szőlő stb.A táj is gyönyörű színes, mert a virágok nem csak zöldet vesznek magukra, hanem vöröset, lilát, fehéret, kéket, sárgát, narancsot. Az illatokból tömérdeknyi van, de valahogy sose keverednek össze. A fények reggel nem világítanak, de ha kezd lesétálni a nap az égről, akkor a fények kigyúlnak, és olyan, mintha nem is valóság lenne. Hagyományból nem nagyon vagyunk gazdagok, de van nekünk néhány. Például ott az aratási fesztivál, tavaszváró járás és a sport nap. A sport napot inkább gyereknapnak mondanám, mert leginkább gyerekek vesznek részt benne. Ez egy álom az elmének és a szemnek is. A lakások legfőképp kertesek, ez a jó, mert így sokan termelnek gyümölcsöt, zöldséget.

Nekem ez egy valóságos álom, és örülök, hogy itt lakhatok.

Szecsődi Ramóna 5.o.

 

Üdvözöllek a „Nyár szigetén”, igen mert itt a legtöbb a nyár . Két hét ősz, két hét tél, két hét tavasz, de a többi nyár az évből. A tenger mellett lakom egy gyönyörű zöld házban, de nem a színe zöld, hanem az alapanyaga és kívülről is a felépítése különleges. Minden nap lemegyek fürdeni és kagylót gyűjteni. A legjobb dolog ebben a szigetben, hogy itt lakhatok.

A családommal és a barátaimmal élek itt. Delfinekkel is úsztam már. Hallottam már emberek szájából:- Nem unalmas nem iskolába járni, és egész nap otthon ülni? Nekem meg az a válaszom:- Nem, és ki mondta, hogy otthon ülök, annyi minden van itt, minden napra jut valami. Igaz, kicsi ez a sziget, de mégis van annyi minden. Szörfözök, úszok, kagylót gyűjtök, és ez csak egy része annak, amit csinálok. Most készül a szigeten egy tropikárium, amiben majd tengeri állatokat tartunk, csodás halakat és még annyi mást, itt bizony segéd és önkéntes leszek már a tervekben is segítettem. A kedvenc ételünk a fagyi és a fagyi meg még a fagyi. Sokat sportolunk, minden nap megyek jógára, a barátnőimmel külön jóga kunyhó van az óráknak. Este a fővárosban gyönyörű a kivilágítás. Egy kis kávézót is nyitottam a barátnőmmel, ami már egész jól beindult. Minden reggel kroaszonnal kedveskedünk a vendégeknek és finom kávéval vagy forró csokival. A kávézónk is gyönyörűen ki van világítva.

Mintha csak álmodnék, ha itt vagyok, inkább este el se aludnék, jobb a valóság.

Orosz Zsuzsanna 5.o. 

 

Ez a sziget egy olyan hely, ahol sohasem lehet unatkozni. A haverjaimmal élek itt, a legkedveltebb sportunk a rózsatánc, ahol kecses mozdulatokat teszünk, a leghíresebb ételünk az eperfagyi.  Nádtetős kunyhókban lakunk, amik a fákon helyezkednek el. Gyakran szoktunk jelmezbált tartani, a mostani divat a dalmata minta, bár én a tigris csíkosat kedvelem jobban. Van egy jó barátom, vele szoktuk körbejárni a szigetet. Sok állat él itt, mókus, kanári, kaméleon, ja és persze a barátaim… Az iskola nagyon jó szokott lenni, egy nap összesen 2 órát tanulunk, és nincs felmérő. Ez a hely azért jó, mert mindenki szereti egymást, és nincs veszekedés.

Fehér Bettina 8.o.

Tánc háziverseny

Mikor beléptem a körmendi színházba, éreztem az izgalom és a hajlakk illatát. Mindenkinek csúcs ruhája volt a nagyobbaktól az ovisokig

 Mindenki izgult, s várta, mikor következik az ő csoportja. Mikor ránk került a sor, az izgalom a tetőfokára csapott.  Felléptünk a színpadra, s bennem mintha megállt volna a vér. Sokszor szerepeltem már, de úgy éreztem, hogy ez most más. Széles mosollyal az arcomon végigtáncoltam a számot, s a végén úgy éreztem, mindent elrontottam. Mégis, mikor kimentünk, ott állt a tánctanárunk, Szandra, mosolygott, tapsolt. Megköszönném neki a sok fáradozást, és gondoskodást.

A legtöbb verseny díjkiosztással végződik. Előttünk még volt egy csoport, és utána mi következtünk. A kategóriánkban csak három csapat volt. Nagy nyomás nehezedett ránk, mikor elkezdték a helyezéseket kiosztani. Mind, akik a csapatban voltunk, szorítottunk az első helyért.

 

Mikor kimondták a nevünket, boldogan mentünk föl a színpadra. Majd megvártuk a többi eredményhirdetést. Szüleink futottak oda hozzánk gratulálni. Fáradtan, kimerülten, de boldogan értünk haza.

 

 

Sümeghi Lili és Orosz Zsuzsanna

Szervusz tavasz!

Tavasszal az egész világ újraéled! A fák felveszik magukra szép zöld kabátjukat, amit még az ősszel elpakoltak. Nemsokára több virágot festenek a még unalmas ruhadarabokra a méhek. Hamarosan, de lassan nagyot nyújtózkodik a Hóvirág. Ha azt látja, hogy már itt az ideje, akkor szól a többi még szundikáló kisvirágnak. A gonosz szél is elköltözött, így most a szellő reppent végig a világon. A tenyerével végigsimítja a színes sziromleveleket. A pillangók is feléledtek, hogy körülnézzenek, az egyre színesebb új tavaszi tájon. Mindenkinek sok a munkája, hisz el kell még ültetni a zacskókban üldögélő rakoncátlan magvakat.

Kondics Eszter

 

 

Ébred a táj

 

Itt a tavasz, ébred a táj,

Sok kismadár csicsereg már!

Nyílnak a virágok, rügyeznek a fák,

A napsugár lágyan mosolyog rád!

 

Felébred a táj, a gyerekek vidáman játszanak már,

Felbukkan egy kicsi nyúl, akit a kíváncsiság fúr,

Miért nem dobják ide a labdát?- ezt kérdezi, de elfut,

Mert meglát egy marabut.

 

 

A Föld

 

Oly gyönyörű, oly gömbölyű

Ez a mi lakhelyünk: a Föld.

 Legyen mindörökre zöld!

 

Vigyázzunk rá örökre!

Varga Vivien

 

 

 

 

Gyere tavasz

 

Gyere tavasz, várlak én,

Minden télnek éjjelén.

Amíg várlak, lágy szellőd hívogat,

Hófehér virágtakaród csalogat.

Mikor eljössz, én újra élek,

A szívem is megnyílik előtted.

 

Ferenczi Mercédesz

Hat csodálatos nap Erdélyben

    A Határtalanul pályázat keretében iskolánkban - immár második éve- a hetedikesek ismét 6 napos erdélyi kiránduláson vehettek rész. A Bethlen Gábor Alapítvány az idei évben tanulónként 30 978 Ft, összesen 619 560 Ft összeggel támogatta osztálykirándulásunkat.

2013.05.28-án éjfélkor indultunk az iskola elől. A hosszú utazás fáradalmait azonban rögtön feledtette első állomásunk: Csucsa. Szilvi nénivel hetekkel előtte készültünk az útra, így „képben voltunk” a Boncza- kastély történetét illetően. A második állomásunk Körösfő volt. A szállásunkra, Székelyudvarhelyre csak este értünk, Egy művészeti szakközépiskola kollégiumában szállásoltak el minket, ahol minden reggel zenére keltünk. A sok fáradt rumi diák gyorsan elaludt.

A második napon hétkor keltettek minket, hiszen fél óra alatt bőven mindenki elkészült. Mikor lementünk az étkezőbe, 3 konyhás néni fogadott minket kitörő örömmel és igazi ízes székely beszéddel. A koszt nem sokban tért el a hazaitól, habár furcsálltuk a lilahagymát a bablevesben, de semmivel sem lett rosszabb ettől. A reggeli után felkerekedtünk, és elindultunk egy szép bérelt székely busszal Csíkszeredára. A környék csendes volt, hiszen minden hívő ember a templomba igyekezett még hétköznap is. Ezután Csíkszenttamás volt a cél, ahol egy nagylelkű felajánlásnak köszönhetően Bálint Magdolna rokonainál vendégeskedhettük ebédre. Itt egy új étellel ismerkedtünk meg, a miccsel. Ez egy tipikus székely étel, 10 cm hosszú rudakat formálnak marha,-, sertés- és birkahúsból fokhagymával és borssal. A második fogás pedig gulyás volt, amit feltehetően mindenki ismert. Délután Csíksomlyóra látogattunk, sajnos a búcsúnak a nyomát sem lehetett látni, de azért így is szép élmény maradt a csodás kinézetű kegytemplom. Ezután szükség volt a pihenésre.

 

Pénteken Székelyudvarhelyt fedeztük fel, hiszen azt a feladatot kaptuk, hogy kérdezgetni kellett a helyieket a sulik számáról, a hagyományokról és a lakosságról.

 

 

 

 

 

 

Szombat a vásárlás napja volt. A csoport nagy része most szerezte be a szuvenírek háromnegyedét. Főleg a Békás-szorosnál. A keskeny úton remegett a lábunk a félelemtől.

 

 

Vasárnap már mindenki izgult a visszaút miatt. Sokan megeresztettek egy hívást a szülőknek. Hétfőn elhagytuk a szállást, és lassan Székelyudvarhelyt is. Még megálltunk a Tordai hasadéknál, és Nagyváradon. Az út visszafelé sokkal gyorsabban telt, mint oda. Mikor Vas megyébe értünk, azt már érezni lehetett. Lassan begördült a busz Rumba, ahol a szülők vártak minket.

 

 

Nem tudjuk eléggé megköszönni a Bethlen Gábor Alapítványnak, az igazgató úrnak, a kísérő tanárainknak, Szilvi néninek és Hajni néninek ezt a csodálatos és maradandó élményt.

 

Kiss Bence