El
is indultak a fiúk. Öt napig vándoroltak, míg végül egy erdőben rátaláltak a
három aranyalmafára. Olyan fáradtak voltak, hogy amint ledőltek, nyomban el is
aludtak. Másnap reggel a legkisebb fiú lement a közeli patakhoz, hozott vizet,
majd megöntözte vele a fát. Délben, miután megették a kenyerüket, a legkisebb
fiú újra lement a patakhoz vízért, s megöntözte. Vacsora után megint csak
megöntözte. A testvérei viszont egész álló nap csak lustálkodtak, ügyet sem
vetve az aranyalmafákra. Így ment ez egészen nyárig. Akkor a fák elkezdték
növeszteni az első termésüket. A legkisebb fiú még szorgalmasabban ápolta az
aranyalmafát. Nyár végére már gyönyörű almákat lehetett látni a fákon. Ekkor
mind a hárman felmásztak az aranyalmafákra. A legkisebb fiú könnyedén
leszakított egy almát. A testvérei meg bármennyire is rángatták a termést, nem
tudták leszakítani. A kisfiú még utoljára megöntözte az aranyalmafát, s
elindult haza.
Otthon az édesapja boldogan várta érkezését. A
két fiú lehet, hogy még mindig próbálja leszakítani az aranyalmát.
Írta: Vass Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése