Ablakunk alatt egy büszke fenyőfa áll,
Sok évvel ezelőtt ültette nagyapám.
a kibuggyanó gyantacsíkba beragad a
nadrágom.
Évről-évre magasabb lesz, törekszik a Nap
felé,
Ha véletlenül eltévedek, irányt mutat
hazafelé.
Ágai közt a madarak is otthonra találnak,
Évek óta otthont ad egy búgó gerlepárnak.
Telente is csalogatja a sok éhes madarat,
Az eleséggel, mit nagyapa gondos kézzel
ráakaszt.
Tavasszal a kis vendégek hálásak az
ételért,
Vidám dallal, csivitelve repdesnek a
férgekért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése