A varázslatos fa

Volt egyszer egy favágó. Kiment az erdőre fát vágni. Ennek a favágónak volt egy nagyon éles fejszéje. De egy fadarabot nem bírt megvágni. Próbálta, próbálta, de nem sikerült.

A szél oda fújt valamit. Egy papírlap volt az, és az volt ráírva, hogy ez egy varázsfa.

Kívánt egyet, s amint belevágta a fejszéjét, vágya már valóra is vált. Gondolt egyet és elindult a piacra. Amint odaért, odakiáltott az árusító szegény embereknek:

  -    Gyertek, szegények! Kívánjatok valamit, ami megkönnyíti az életeteket!
 -    Szeretnénk egy kevéske pénzt, amiből új szerszámokat vehetünk, és egy kényelmesebb házat, amiben megpihenhetünk munka után.
-          Figyeljetek! Hallottad ezt varázsfa?
Belevágott és  SUTTY , máris ott voltak az új  házak és bennük egy erszény tele pénzzel.
-          Használjátok egészséggel!
-          Köszönjük, jó ember.
-          Szívesen.
No, ezt meghallották a gazdagok, s azonnal a favágóhoz siettek.
-          Mit akartok?
-          Parancsoljuk, hogy varázsolj nekünk is új házakat, és a kamránkat is töltsd fel minden földi jóval, erszényeinket, ládáinkat pénzzel és kincsekkel!
-          Rendben, de most menjetek haza és várjátok a csodát!
-          Esetleg egy sportkocsit is kívánhatnál még!
-          Jó, jó! Menjetek már!
Nagyon mérges lett a favágó. Gondolta, hogy megtréfálja őket. Mikor megsuhintotta a fejszéjével a varázsfát, a fejében lévő sok-sok kívánságot a szegények javára ajánlotta. A szegény emberek nem értették, hogy történhetett meg ez a sok jó velük. A sok kinccsel szaladtak a favágóhoz.
-          Mit csináljunk mi, ezzel a sok felesleges holmival?
-          Tegyetek belátásotok szerint!
A szegények elindultak és a szomszédos községekben élő rokonaiknak széthordták a kincseket. Abban mindnyájan egyetértettek, hogy az őket sanyargató gazdagoknak pénzt nem, csak élelmet adtak. S elvárták, hogy minden nap, menjenek ki velük a mezőre és az erdőbe dolgozni.
Így gazdagok is megtanulták, hogy munka nélkül szerzett gazdagság múlandó.
A favágó is folytatta a munkáját tovább, a varázsfát pedig elrejtette. Úgy gondolta, hogy nem játszhatja el a szerencséjét, csak akkor veszi újra elő, amikor nagy szüksége lesz rá.
A falu népe megbecsülte a munkát, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
A varázslatos fa pedig rejtve maradt. Keresd, lehet, hogy te találod meg! De, vigyázz, vissza ne élj vele!

Írta: Sümeghi Zalán