Interjú a Föld lelkével

Egyik nap, mikor felébredtem, gyönyörködtem a napfelkeltében. Elmentem sétálni az erdőbe, és egy olajos és szeméttel teli helyen valaki megszólított. A Föld lelke volt. A találkozást egy virágos rétnél gondoltam. Egyszer csak megszólítottam:
-          Jó napot kívánok, én a Budapesti Hírlap riportere vagyok, feltehetnék néhány kérdést?
-          Természetesen, csak nyugodtan.
-          Egészségben él még most is?
-          Hát már nem. Az emberek kapzsisága és nagyravágyósága miatt napról napra rosszabbul érzem magam. Ha nem fejezik be a kifosztásomat, akkor pár év múlva meghalok.
-          Értem, és mit tehetnék ez ellen?
-          Védje a környezetét, és legyen harmóniában önmagával. Írjon olyan cikket, mely megrázó és figyelemfelkeltő, akkor talán az emberek észhez térnek.
-          Köszönöm, hogy időt szakított rám. Viszlát.
-          Szívesen. Viszlát.
A munkatársaimnak elmondtam, hogy mi történt velem, és kértem, hogy segítsenek.
Hatalmas változás indult el hamarosan.
 A Föld hálás köszönetet mondott nekünk, és bevallotta, hogy jobban érzi magát.

Írta: Szengyörgyvári Ivett