Az internet fogságában...

Napjainkban egyre többen szenvednek az „Internet” nevű betegségben. Hogy

hogyan lehet észrevenni, mielőtt még késő lenne?

 
Az internet egyfajta szenvedélybetegségként is megnyilvánulhat életünkben. Ez a fajta betegség inkább a tinédzsereknél a legjellemzőbb. Szokásuk, hogy számukra tiltott oldalakat is meglátogatnak. Például: pornográf oldalakat egyre gyakrabban felkeresik, vagy jobb esetben hosszú órákon keresztül csak chatelnek. A függők mindent elhanyagolnak - egészségüket, családjukat és barátaikat is- és amikor nem tudnak elég időt szánni arra, hogy digitális környezetben legyenek, valóságos fizikai elvonási tüneteket produkálnak. Nyugtalanság tör rájuk, kezük remeg, alvászavarokkal küzdenek, és rendkívül izzadnak. Napjainkban számos tinédzser- sőt a felnőttek is- az internet rabjává válnak (többek közt én is). Nem is lenne ez olyan nagy baj, ha mindenki tisztában lenne azzal, hogy mit szabad és mit nem, és betartana egy bizonyos korlátot. De sajnos ez sok esetben nem így van, és számos probléma származik ebből.

Nézzünk meg pár esetet!

         Egy kamasz gyerek hazaér az iskolából, és leül a gép elé. Már régóta ott ül, és bekopog az anyukája. Mogorva szavakkal illeti, de beengedi, bosszús, mert megzavarták a gépezésben. Az anya megkérdezi, hogy megcsinálta-e a leckét. A kölyök azt mondja, megcsináltam. Másnap iskolában a házi ellenőrzésére kerül a sor, de a diáknak nincs meg. A tanár észreveszi, és egyest ad neki. Ismét hazamegy, bekapcsolja a gépet. Az anyukának kezébe kerül az ellenőrző, látja az egyest, megkérdezi, mi történt. Azt mondja, a tanárnak rossz napja volt, és mindenkinek beírt egyet. Nézzük, mit okozott ebben az esetben az internet. A gyerek kétszer hazudott a szülőnek, nem írta meg a házit, és egyest kapott. Megérte egész nap a gép előtt ülni? Nem lett volna egyszerűbb, ha szán egy fél órát a házira is?

Lássunk még egy esetet.! Egy tizenéves fiú lóg a neten. A barátnője ráír facebookon, hogy találkozzanak egyet, mert szeretné látni. A fiú azt mondja, hogy majd máskor, mert most gépezni szeretne. A lány megsértődik, a fiúnak fel sem tűnik, mert el van foglalva. Másnap a lány nagyon szomorú, oda sem megy a fiúhoz. A fiú kérdezi tőle, mi a baj. A lány szakít vele, mert neki nincs szüksége egy olyan emberre, akinek fontosabb az internet, mint ő. Az internet tönkre tett egy fiatal párt, akik azelőtt boldogok voltak…

                                                     

De nem csak az internet túlzott használata okozhat problémákat, hanem az is, hogy a fiatalok belemennek olyan dolgokba, amely nem helyes, csupán kíváncsiságból. Például a gép kihoz egy nyereményjátékot, és kéri a telefonszámot, a gyerek megadja. Mi történik? Az összes pénzt leveszik róla. Semmilyen esetben nem szabad megadni az interneten a telefonszámunkat, a számlaszámunk, de legfőképpen a címünket, mert akkor még az is előfordulhat, hogy betörnek hozzánk.  Arra is oda kell figyelnünk, hogy a közösségi oldalakra (facebook) nem szabad semmi olyasmit kiírni, ami másokat megsérthet, főleg iskolával kapcsolatos dolgokat, mert annak figyelmeztetések, vagy az iskolából való elbocsátás lehet a következménye. De ne csak ezért ne tegyük ezt, hanem gondoljunk bele, milyen rosszul esik ez az érintett személynek.

    Jobban járunk, ha nem gépezünk olyan sokat, inkább a szabadban, a barátokkal töltjük az időnket, és nem utolsó sorban meggondoljuk, hogy mit teszünk.

                                                      

    A védekezés érdekében konzultálni lehet régi diákunkkal, Dr. Professzor Kovács Zoltán nyugalmazott iskola pszichológussal. A témára a Prof’ a következőt mondta: „ A gyógyulás érdekében a gyógyszer valamifajta szórakozás a haverokkal hetente legalább 2x.” A tanácsát a véleményem szerint érdemes megfogadni, vagy legalább megpróbálni. Egyszerű és hasznos gyógymód, ami ráadásul egészségesebb is, mint egész nap otthon ülni… Mindent egybevetve az Internet nem ártalmas, de nem szabad „túladagolni”, különben annak egy idő után súlyos következményei lesznek.

                                                            Írta: Farkas Gréta, Takács Nóra, Kovács Viktor